Karácsony

Évadján

Sűrű, nagypelyhű hó esett,

Mindent puhán betemetett.

A város hó alatt szuszog,

És a gyerekek boldogok.

Nagy hóembert építenek,

Hógolyót gömbölyítenek.

Van, aki éppen hólabdázik,

A kisegér kobakja fázik.

A szánok is előkerülnek,

A jégen korcsolyák repülnek.

Mindenütt fehér hó ragyog,

Havat szórnak az angyalok.

A gyerekek kint játszanak.

Szánkóján épp erre halad…

Ki ez a szép piros ruhás?

Hát persze, hogy a Mikulás.

Hogy mennyi mindent összegyűjtött!

Segítsége nem a kisördög,

De a jószívű emberek.

Így aztán minden kisgyerek

Kap tőle bőven ajándékot.

Látod ezt a sok-sok játékot?

Áll egy szép kövér hóember

Répaorral és szénszemmel.

Fejét melegen tartja

Szalagos, nagy kalapja.

Hogyha egyszer megszólalna,

Legelső szava ez volna:

„Igaz szívemből kívánom,

Legyen gyönyörű karácsony!”

Karácsony éjjel egy kerti házban

(mikor más gyerek alszik az ágyban)

Összegyűltek a fiúk-lányok,

S gyújtottak fényes gyertyavilágot.

Szép karácsonyi dalokba kezdtek,

Jézus eljöttén örvendeztek.

- Dicsőség – dalolták – az Istennek,

békesség a földi embereknek.

És az angyalok fenn az égben

Meghallották az éneket.

Olyan szép volt, hogy énekelni

Szintén kedvük kerekedett.

„Ding-dong, vidáman zeng a magasban!

A mennyei csengők szólnak.

Ding-dong, vidáman cseng a magasban!

Az angyalok is dalolnak.”

Másnap hogy a földre

leszállt az este,

a gyerekek már örvendezve

játszottak új játékaikkal,

A babákkal, labdákkal, macikkal

És a végén így szóltak,

- nem feledték:

„Köszönjük a szép karácsony estét!”