Fanni angyal

Kalandjai

Egyszer volt, hol nem volt, az angyalok kar�csonyra k�sz�l�dtek a Menyben. F�zt�k a szaloncukrot, s�t�tt�k a m�zeskal�csot, a kar�csonyi f�nkot, csomagolt�k az aj�nd�kokat a f�ldi gyerekeknek. Mindenki nagyon igyekezett, kiv�ve Fannit, aki a legfiatalabb volt k�z�tt�k, mindenbe bele�t�tte az orr�t, mindent elrontott. A m�zeskal�csot p�ld�ul alig vett�k ki a s�t�b�l, azon meleg�ben felfalta. Olyan torkos volt, hogy nem tudott ellen�llni se a m�zeskal�csnak, se a f�nknak, se a szaloncukornak. Nos, nem neh�z kital�lni, mi t�rt�nt vele. Sz�rny� hascsikar�st kapott. Pr�b�lt seg�teni a t�bbieknek, de a hasa egyre jobban f�jt. Nem b�rta tov�bb, le kellett �lnie. Egy kis b�r�nyfelh�re telepedett, �s a f�j� has�t tapogatta. �ri�si k�nnyek potyogtak a szem�b�l. Szeg�ny Fanni! Ahogy �gy �ld�g�lt mag�ban csillagporfoltos orral, nagyon elesettnek l�tszott. Szent Mikl�s megsajn�lta.

- N�zz�k csak, n�zz�k! Mi a baj? – k�rdezte bar�ts�gosan-sz�val a hasad f�j. Gyere velem! Adok r� valami orvoss�got.- �gy sz�lt Szent Mikl�s, �s k�zen fogva elvitte mag�val Fannit. Egy m�sik felh�be mentek. Itt �rizte Szent Mikl�s az orvoss�gosszekr�nyt. Kit�lt�tt egy ev�kan�l hascsikar�s-csillap�t�t, �s beadta Fanninak. Alig telt el f�l �ra, �s Fanni m�ris sokkal jobban �rezte mag�t. Elment h�t a zene�r�ra a t�bbi angyallal egy�tt. Szent Mikl�s figyelmesen hallgatta az �nekl�, fl�t�z� angyalokat, k�zt�k Fanni is, aki ott fuvol�zott a k�zel�ben. Egyszerre csak furcsa hangokra lett figyelmes. T�lcs�rt form�lt tenyer�b�l a f�le k�r�, �gy hallgat�zott.

- Ki j�tszik ilyen sz�rny� hamisan? – k�rdezte. A kis Fanni hi�ba pr�b�lt elb�jni hirtelen az egyik szomsz�dja, egy magasabb angyal h�ta m�g�, Szent Mikl�s �szre vette.

– Ejnye, Fanni! – mondta – �gy j�tszol, mintha fl�t�dnak volna hascsikar�sa, nem pedig neked. Gyere vissza ink�bb holnap, addig pedig gyakorolj! Szeg�ny kis Fanni nagyon szomor� lett. F�lre h�z�dott egy felh� sz�l�re, �s onnan hallgatta az angyalok zen�j�t, amely olyan l�gy volt, olyan andal�t�, hogy menten elaludt t�le…

�s ahogyan elaludt, azonnal le is bukfencezett a felh� sz�l�r�l. Azt se tudta, hol van, mi t�rt�nik vele, csak esett, esett le a f�ld fel�. Alig volt p�r m�ter h�tra, amikor esz�be jutottak a sz�rnyai. Szerencs�re m�g idej�ben kiterjesztette �ket, �s �gy egyetlen porcik�j�t sem t�rte �ssze. �ppen egy h�buck�ra huppant. K�r�ln�zett. L�tta, hogy a t�volb�l egy h�val bor�tott kis v�ros f�nyei pislognak fel�je…

Fanni nagyon k�v�ncsi volt, milyen is lehet a F�ld. Amikor megl�tta az els� kivil�g�tott ablakot, gyorsan bekukkantott rajta. �g� gyerty�kkal feld�sz�tett �ri�si, csod�s kar�csonyf�t l�tott a szoba k�zep�n, k�r�l�tte sok-sok j�t�kot. Egy kisfi� l�pett be a szob�ba. P�ternek h�vt�k. Lehajolt a j�t�kmack�j��rt, �s amikor f�ln�zett az ablakra, megpillantotta Fannit.

- Ejnye! – gondolta. – biztosan �lmodom. P�ter megd�rzs�lte a szem�t, �s Fanni elt�nt. Otthagyott azonban egy kis csillagporfoltot, amely az orr�r�l ragadt az �vegre. Azon az est�n elvitt�k P�tert, a sz�lei kar�csonyi istentiszteletre. A templomba vezet� �ton P�ter �jra megl�tta Fannit. Boldogan mutatta sz�leinek. M�g f�l is ki�ltott: - N�zz�tek! N�zz�tek! Ott van az �n angyalom. �s ott van a havon a csillagpor is! – J�l van – Mondta az anyja eln�z� t�relemmel. – De most sietn�nk kell, k�l�nben elk�s�nk. P�ter �s sz�lei bel�ptek a templomba. P�ter szerette hallgatni a templomi �nekeket. Az im�ds�g v�gezt�vel a k�rus r�zend�tett: „Csendes �j, szents�ges �j…” P�ter egy csod�latos hangot hallott egy ez�sthangot, amely mindenek f�l�tt sz�rnyalt. �mulva n�zett k�r�l. Egy oszlop tetej�n, �ppen a mennyezet alatt megl�tta Fannit. � �nekelt olyan csod�latosan. P�ter boldogan mosolygott fel�je, �s az anyja visszamosolygott r�. Fanni m�g azon az �jszak�n felsz�llt a menybe, ahol m�r nagyon kerest�k. A f�ldi kir�ndul�s nem volt hi�baval�. Siker�lt bar�ts�got k�tnie egy kisfi�val, P�terrel. �s megtudta, hogy a F�ld�n is j� lenni mikor �nekkel magasztalja mindenki az urat. R�ad�sul siker�lt f�lfedezni a saj�t hangj�t, azt, hogy milyen sz�pen tud �nekelni. Szent Mikl�s �r�lni fog – mosolyodott el.- holnap el�nekelem neki a kedvenc kar�csonyi �nekemet: „Csendes �j, szents�ges �j, kisdednek �lma m�ly…”